Ezúttal nem egy város gyorstalpaló összegzését írjuk nektek, hanem egy egész napos túra élményeit osztjuk meg. Almatiban kocsit is béreltünk magunknak, így volt időnk elmenni a volt fővárostól durván 220 kilométerre levő Charyn kanyonhoz. Nem bántuk meg!
(Kádas Dániel fotója.)
No de kezdjük az elején! A túra tervünket úgy dobtuk össze, hogy Almatiban két napunk is volt kirándulgatni. Első nap a már korábban említett türkizkék víztározóhoz mentünk fel a kirgíz határ mellé, illetve a Chymbulak síparadicsomhoz. Aznapra már mást nem terveztünk, csak a jól megérdemelt lóhús steaket, és egy kellemes zuhanyzást. Így másnap frissen indultunk neki az oda-vissza majdnem 450 kilométeres útnak a bérelt hycomatos (értsd: automataváltós, 1.2 literes rettenet) Chevroletünkkel. Persze már az indulás sem volt élmény nélküli. A város határában a kocsi úgy gondolta, hogy akkor most lepihen az út szélén és nem mozdul egy tapodtat sem. Gyors telefonálásba kezdtük, sejtettük, hogy a kölcsönző cég GPS rendszere korlátozta le a kocsinkat - noha direkt úgy szerveztük le a kocsi bérlését, hogy vidékre is kifurikázunk -, így hívtuk is egyből az autókölcsönzőt. Először ment a kezdeti értetlenkedés, sikerült kifognunk egy angolul nagyon keveset tudó ügyeletes irodistát. Nagy nehezen megértettük egymást, aztán még két telefonálás után sikerült 20 perc alatt újra életet lehelnünk az alig 70 lóerőnyi törpe szörnyetegünkbe. Indultunk is tovább hegyen-völgyön a sztyeppés tájon keresztül.
Persze megálltunk azért egy kis végtag nyújtózásra, meg persze a virslis buciból is feltankoltunk egy kisboltban. Aztán folytattuk tovább az utunkat, de már maga az utazás közben is szem gyönyörködtető tájakon haladtunk. Az út utolsó pár kilométere, viszont maga volt a szenvedéses örökkévalóság. Egy hihetetlenül tré, hepe-hupás földúton tötymörögtünk végig 10 km/h-s átlaggal. De megérte! Egy sorompós őrön kellett még átjutni, majd leparkolni, de végre eljutottunk a kanyonhoz.
(Kádas Dániel fotója, aznap reggel itt vettük az útravalót)
Akinek esetleg egy kicsit több sütnivalója van, mint nekünk az célirányosan 4x4-es kocsival megy és akkor végig hajthat a kanyonon is azzal. Persze gyalogtúraként sem rossz program. A kanyon legvégén egy folyóhoz lehet kilyukadni, ahol egy jurta tábor is van. A vállalkozó kedvűek szállást is tudnak valahogy intézni maguknak. Persze ha egyáltalán válaszolna az üzemeltető. Nekünk legalábbis több emailes megkeresésre sem válaszolt.
Visszaúton, buta módon járt utat a járatlanért elhagytuk és hegymászást imitáltunk, aminek persze az lett a vége, hogy vissza kellett ereszkednünk. Azért azt hozzá lehet fűzni, hogy fentről elég pöpecül nézett ki a terep.
Almatiba vissza már kicsit sietősebbek voltunk, hogy még nappali fénynél érjünk ki vissza a műútra, majd következett szállásra vezető visszaút, ismét egy jó 200 kilométernyi hosszan. Elfáradtunk eléggé a túra során, de kijelenthetem, hogy aki Almatiban jár és bérelne kocsit, az mindenképp látogasson ki a Charyn kanoynba!
(A külön nem jelölt fotókat a szerzők készítették.)
